A komolyzene az életünk, a kikapcsolódásunk és a lételemünk is egyben. Mindig is éreztük, hogy a klasszikus zene ad számunkra egy belső tartást, fegyelmet, mindemellett egy igazi lelki töltődést és egy emelkedett szellemi szintet is. Dr. Masauru Emoto, az alternatív gyógytudományok japán doktora pár évvel ezelőtt előbbi állításunkat tudományosan is igazolta egy általa többször elvégzett kísérletben. A professzor úr meglepő összefüggéseket fedezett fel ugyanis a víz és a komolyzene relációjában. A víz lefagyasztását megelőzően lejátszott zene és a megfagyott vízkristályok minősége és szépsége között egy különleges kapcsolat alakult ki. Például Beethoven ötödik szimfóniájának lejátszásakor a desztillált vizet tartalmazó minta kinagyított képén jól ábrázolódik a hexagonális szerkezet, az a gyönyörű minta, amilyennek a legcsodásabb hópelyheket képzeljük a legszebb tündérmesében. A víz egy keményebb, heavy metal zene esetében szabálytalan alakzatot vett fel, nem mutatott mintákat, csak egy strukturálatlan elrendeződést.
Ezzel nem azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy mostantól senki ne tomboljon egy rockzenei koncerten, mert lehet olyan hangulatunk, hogy úgy érezzük, a lelkünknek épp erre a keménységre van szüksége. Ugyanakkor gondoljunk bele, hogy a testünk több, mint 50%-át víz alkotja. A bennünk levő víz a komolyzene hatására oldódik a stressz alól, felenged, ellazul és ezzel egyetemben töltődik fel pozitív érzelemmel.
Mi folyton ebben a hangulatban élünk, zenélünk és játszunk olyan klasszikusoktól, mint Mozart, Händel, Liszt, Beethoven, Albinoni…
Hozd el hozzánk “vízkristályaidat” bármelyik koncertünkre és öltöztesd fel a lelked a zene szépségével.

Ebben a sorozatban arra invitáljuk olvasóinkat, hogy ismerjék meg művészeinket. Az önéletrajzi elemeken túl személyes zenei élményeik, szokásaik engednek betekintést a színfalak mögé.

A Budapesti Zenei Konzervatórium elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1988 tavaszán trombitaművész diplomát szerzett. A hollandiai Hágai Királyi Konzervatórium Régizenei Tanszékén barokk-trombita, cornetto és basso generale tanulmányokat folytatott. Mesélne a tanuló éveiről, mi vonzotta leginkább a szakmában? Kik voltak a mesterei, akik nagy hatással voltak Önre?

Szüleim muzikális, napi gyakorlatban is pl. munka közben éneklő-fütyörésző képző-és iparművészek, akik már gyermekként inspiráltak, hogy én is tegyek hozzá valamit a családi alapzajhoz. Érezték, hogy nekem való lesz a zenei általános iskola, majd zeneiskola a kellő pillanatban. Édesanyám kürtösnek szánt, de vézna testalkatom okán inkább trombitásnak javasoltak a zeneiskolában. Maradtam is ennél a hangszernél, amit karizmatikus tanáraim megszerettettek velem.

Trombitaművész, szólista és kamarazenész, számos európai régizene együttessel lép fel, illetve készít hanglemezeket. Rendszeresen koncertezik európai országokban (Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Belgium, Hollandia, Anglia) valamint Izraelben, Argentínában, és Brazíliában is. Elég széles a repertoár, mik a legmeghatározóbb élményei, fellépései?

Fellépéseim értéke és élménygazdagsága számomra nagyban múlik az adott környezeten. Kik a kollégák, ki a karmester, mennyire kapcsolódik a helyszín az adott koncert programjához, stb.

Olaszországban mindig élmény fellépni, lévén, hogy a régi korok zenéit is nagyon kedvelem, amihez a miliőt Itália egyértelműen garantálja. A Vatikán, a velencei templomok, ezek mellett a budapesti Szt. István Bazilika is mind a nagyszerű élményeim közé tartoznak, ahol a trombita hangja valóban szárnyalhat az impozáns térben.

1989 óta a Pro Arte Serenissima olasz kamarazenekar tagja. Hogyan került kapcsolatba a kamarazenekarral? A gyakorlatban hogy néz ki a tagság? A próbákra és fellépésekre kiutazik? Milyen gyakran zenél velük?

Különböző kamarazenekarokkal lépek fel Európa-szerte, a Pro Arte csak egy ezek közül, de analógia a többivel. A tagság itt nem a szimfonikus zenekarok gyakorlatát követi, hanem egy teljesen bürokráciamentes, inkább baráti és szakmai összmunka eredménye. Ha jól játszom és a társaságom is kellemes – ami számukra fontos tényező -, visszahívnak. A svájci, olasz, cseh, osztrák és holland együtteseimmel évente nagyjából harminc fellépésem van, amik 3-4 napos próba-koncert projekteket jelentenek.

1991-ben nagysikerű hangszertörténeti előadást tartott a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mesélne erről? Hogyan jött az ötlet, milyen kutatás előzte meg, milyen volt az előadás fogadtatása?

1991-ben tartottam első zenetörténeti előadásomat, amire a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének muzeológusai kértek fel. A siker talán annak volt köszönhető, hogy a felkészülés és az előadás egyszersmind saját magam szórakoztatása is volt. A trombita, mint hangszer, egy kultúrtörténeti kövület, mint ahogyan a régi orgonák, vagy más régi hangszerek. Csodálatos öröm az összefüggések felfedezése a zene és a történelem áramlása között.

2011-ben nagysikerű koncertet és mesterkurzust tartott a brazíliai Campos de Jordao-i fesztiválon. Milyen élmény volt ebben a teljesen más kultúrájú környezetben oktatni és fellépni?

Tartottam mesterkurzusokat Argentínában, Brazíliában és Dél- Koreában. Megható volt az az érdeklődés és lelkesedés, amivel fogadtak, továbbá befogadták a jelentősen eltérő zenei előadásmódot. Azóta több egykori tengerentúli növendékem tanult európai főiskolákon, megemlítve a kurzusaimon való részvételüket.

2004-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma Balassi Bálint emlékéremmel tüntette ki. Hogyan segítette ez a pályáját?

A megtisztelő Balassi-emlékérmet a magyar régizenei kottaanyag felkutatása, és a művek előadásának elismeréseként kaptam, amiért Virágh Lászlónak nagy hálával tartozom. Ő jelentős kutatója ennek a területnek. Azóta is számos zenemű rekonstrukciójában veszek részt.

A Cathedral Organ Concerts előadásai során milyen élményekkel gazdagodik? Milyen a közönség energiája, párosulva a Bazilika lenyűgöző, karizmatikus enteriőrjével?

A Cathedral Organ Concerts előadásai számomra nemcsak az esztétikai élményt – zenei és vizuális egyaránt – adnak, hanem egy olyan lehetőséget a zeneművek interpretációjához, ami ritkán adatik meg:  minden alkalommal egy kicsit másképpen megfogalmazni egy csodálatos tartalmú zeneművet, a kollégák – orgonistáink – lenyűgöző alkotótársaim!

Hogyan szokott készülni a fellépésekre, vannak egyedi szokásai?

A koncertekre a legfontosabb előkészületem, hogy odaérjek időben a fellépésre –  vagyis harc a közlekedéssel. Szentendrén lakom és nem egyszerű onnan bárhová eljutni …

Mik a közeljövő kihívásai, koncertjei, fellépései?

A héten Bécsben volt egy templomi szóló koncertem, ezt követően a Budapesti Bach-héten játszottam, hamarosan Hallstatt-ba utazom, majd Csehországba egy Händel koncertre.

Ebben a sorozatban arra invitáljuk olvasóinkat, hogy ismerjék meg művészeinket, szólistáinkat, orgonistáinkat és énekeseinket. Nemcsak az önéletrajzukat olvashatjátok, hanem azon túlmutató személyes zenei élményeik, szokásaik és szabadidős tevékenységeik engednek betekintést a színfalak mögé, és meggyőzik a kételkedőket, hogy még ha a színpadon isteni előadást is nyújtanak, a zenészek is emberek.

Szakács Ildikó 2007-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakán kitüntetéssel, tagja a Bel-Canto Operatársulatnak, ahol ismert operák keresztmetszeteiben énekel főszerepeket. Számos európai országban (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Németország, Szlovákia) és a tengerentúlon (Kanada, USA) is vendégszerepelt. 2007 őszén a New York-i Carnegie Hall Weill Recital Halljában adott szólóestet, 2010-ben és 2011-ben elnyerte a Fischer Annie előadóművészi ösztöndíjat. 2011-ben döntőbe jutott a szegedi Armel operaversenyen, amelynek köszönhetően több alkalommal is énekelte Gilda szerepét a plseńi operaház Rigoletto-előadásain Alföldi Róbert rendezésében. Jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Szent István Bazilika orgonakoncertjeinek állandó szólistája és egy újszülött kislány édesanyja.

A Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolából a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakára jutott, ahol kitüntetéssel végzett Pászthy Júliánál és Mazalin Wandánál. Mesélne a tanuló éveiről, mi vonzotta leginkább a szakmában? Hogyan vált nemzetközileg elismert operaénekessé?

Az igazság az, hogy a konzis éveim alatt eszem ágába nem jutott volna, hogy én operaénekes legyek. Mindig is szerettem énekelni, de az opera, mint műfaj egyáltalán nem vonzott.

Azt, hogy ez mégis így alakult, óriási mértékben köszönhető Adrigán Juditnak, aki az első tanárom volt. Sosem erőltetve, de mindig türelmesen csepegtetve megismertetett az opera műfajával. Ez pedig szépen lassan szerelem lett. 🙂  A szakmában és mindenféle éneklésben az vonz, hogy adhassak. Azok, akik eljönnek a koncertekre, előadásokra feltöltődve térjenek haza és picit elfelejtsék a napi gondokat.

Ami még nagyon fontos számomra, hogy a fiatalokat az igényes zene felé motiváljuk. Mint tanár azt gondolom, ezért próbálok nagyon-nagyon sokat tenni. Sok fiatal növendékem van, aki „hobbiból” jár énekelni tanulni, és mégis minden órára gyakorolnak, készülnek.

Tagja a Bel-Canto Operatársulatnak, számos európai és tengerentúli vendégjátékban szerepelt. Néhány évvel ezelőtt a New York-i Carnegie Hall Weill Recital Halljában adott szólóestet. A Magyar Állami Operaház magánénekese, a Szent István Bazilika orgonakoncertjeinek állandó szólistája. Elég széles a repertoár, mik a legmeghatározóbb szerepei, élményei, fellépései?

Erre a kérdésre gyakorlatilag lehetetlen válaszolni. Minden koncert és előadás valamiért emlékezetes. Talán két élményt mégiscsak kiemelnék. Az egyik, amikor kaptam egy lehetetlen felkérést, hogy énekeljem el az Ötödik elem c. film Diva song-ját, ami óriási kihívás számomra, olyan, mint megnyerni az Olimpiát. A világon nagyon kevesen tudják ezt elénekelni. Nagyon tartottam attól, hogy fog sikerülni ez a fellépés, ugyanis ezt a pár percet egy kisebb megfázással már képtelenség teljesíteni. Ám hála a jó égnek sikerült! 🙂 Azóta már többször volt lehetőségem elénekelni, és mindig ugyanaz az eufórikus érzés kerít hatalmába.

A másik Ligeti György: Mysteries of the Macabre c. darabja. Ez egy Pasticcio a Le grand Macabre Gepopo szerepéből. A felkérés mikor megtalált, akkor hatalmasat kacagtam és időt kértem, hogy átgondoljam, képes vagyok-e ezt megcsinálni. A bemutató Vajda Gergővel és az Óbudai Danubia Zenekarral volt 2015. október 20-án óriási sikerrel a Zeneakadémia Nagytermében. Pár év múlva az Opera készített lemezfelvételt az egész operából, és az a megtiszteltetés ért, hogy én énekelhettem el Gepopo szerepét.

Remélem még lesz alkalmam játszani mindkét művet, ugyanis imádom a szinte lehetetlen küldetéseket.

A 2011-es szegedi Armel Operaverseny magyar döntőse volt. Milyen élmény volt a versenyen ilyen sikereket elérni? Az Alföldi Róbert által rendezett Rigoletto Gildáját alakította. Milyen volt a közös munka Alföldivel? Mit kapott a versenytől, hogyan formálta a karrierjét?

Az Armel verseny egy nagyon kedves emlék számomra! Robival a közös munka egy igazi valóra vált álom volt, rengeteget tanultam tőle – azt hiszem, ő ezt nem is tudja – és a mai napig kamatoztatom azt a pár hét közös műhelymunkát.

Többször is elnyerte a Fischer Annie ösztöndíjat, hogyan segítette ez a pályáját?

Az ösztöndíj indította el a pályám koncertező részét. Akkor ismertem meg Virágh András Gábort és általa Virágh Andrást, egy húsvéti koncert beugrása kapcsán, ami annyira jól sikerült, hogy a közös munka a mai napig tart. Rengeteg koncertélmény, nem mellesleg anyagi támogatás, és persze csodálatos kamarapartnerek is köszönhetőek a díjnak. Ezáltal többször volt alkalmam együtt muzsikálni Szűcs Péter klarinétművésszel és Kiss Péter zongoraművésszel, akik mindketten csodálatos zenészek.

Repertoárjában az operák és oratóriumok mellett népdalok, operettek is szerepelnek, továbbá kortárs zeneszerzők műveit is énekli. Melyik műfajhoz milyen viszony fűzi? Milyen a kortárs zeneszerzőkkel való közös munka, kit tart kiemelkedő tehetségnek, akire érdemes figyelnie a magyar közönségnek?

Én mindenevő vagyok. Legyen az népdal, opera, oratórium, musical, sanzon, vagy kortárs, amit én kifejezetten nagyon szeretek! Nagy szerencséje van Magyarországnak, mert temérdek tehetségesebbnél tehetségesebb kortárs zeneszerzője van, és persze nekem is, mert megadatott rengeteg művet elénekelni. Sok-sok példát hozhatnék fel, de nem szeretnék senkit kihagyni a sorból, mindenesetre borzasztóan jól esik, mikor kifejezetten számomra írnak elismert zeneszerzők, dalt vagy bármi mást.

A Cathedral Organ Concerts előadásai során milyen élményekkel gazdagodik? Milyen a közönség energiája, párosulva a Bazilika lenyűgöző, karizmatikus enteriőrjével?

A templomi éneklés számomra nagyon fontos, mind a Bazilikában mind más helyszíneken: megható és egyben csodálatos. Összehasonlíthatatlan, mint bármelyik koncertterem.  Azt hiszem, a kollégáim is egyetértenek velem, ha azt állítom, hogy a teltházas Bazilikában énekelni nem egy mindennapi esemény. Hálás vagyok a sorsnak, hogy rendszeresen énekelhetek templomi koncerteken.

Hogyan szokott készülni a fellépésekre, vannak egyedi szokásai, esetleg babonái?

Nincsenek babonáim, maximum annyi, hogy a fontosabb fellépések előtt picivel csendesebb, befele fordulóbb vagyok, egyébként törekszem arra, hogy a családom, barátaim és ma már a kislányom se érezze azt, hogy én más lennék koncertek, vagy előadások előtt. Ám azt hiszem inkább erről a férjemet, Kálmán Lászlót kéne megkérdezni, aki szintén énekes, Ő ismer és lát igazán!

Nemrégiben bővült a családjuk, megszületett a gyermekük. A várandósság alatt is fellépett? A csecsemőkre nagyon jól hat a klasszikus zene, sokszor pocaklakóként is különösen reagálnak rá. Volt hasonló élménye?

A babavárás időszaka csodálatos már-már mesébe illő volt számomra! Laura a kislányunk már a pocakban is hihetetlenül támogató baba volt, amióta megszületett azóta még inkább azt érzem, hogy tökéletes partner mindenben. Szerencsések vagyunk a férjemmel, sokszor énekelünk neki és mindig teli pofival mosolyog. Talán az mindent elmond, hogy a szülés/születése előtt 4 nappal még koncerteztem… 🙂 Óriási pocakkal, de énekeltem mindenféle fájdalom- és levegőprobléma nélkül.

Mik a közeljövő kihívásai, szerepei, felkészülései?

Legközelebb a Bazilikában fogok énekelni, jövő hét szerdán (április 10-én) Beethoven: C-dúr miséjét a Budapesti Vonósokkal, Medveczky Ádám vezényletével. Nagy öröm számomra, hogy Wiedemann Bernadett kamarapartnere lehetek. Április 12-én Bach: János-passió szoprán szólóját énekelem úgyszintén a Bazilikában. Aztán megyek majd Szlovákiába és a nyáron is különleges feladatok várnak rám. Ám ami nekem most a legeslegfontosabb az anyaság, amit nagyon élvezek, ezért próbálom a lehető legtöbb időt a kislányunkkal és a férjemmel tölteni.