A komolyzene az életünk, a kikapcsolódásunk és a lételemünk is egyben. Mindig is éreztük, hogy a klasszikus zene ad számunkra egy belső tartást, fegyelmet, mindemellett egy igazi lelki töltődést és egy emelkedett szellemi szintet is. Dr. Masauru Emoto, az alternatív gyógytudományok japán doktora pár évvel ezelőtt előbbi állításunkat tudományosan is igazolta egy általa többször elvégzett kísérletben. A professzor úr meglepő összefüggéseket fedezett fel ugyanis a víz és a komolyzene relációjában. A víz lefagyasztását megelőzően lejátszott zene és a megfagyott vízkristályok minősége és szépsége között egy különleges kapcsolat alakult ki. Például Beethoven ötödik szimfóniájának lejátszásakor a desztillált vizet tartalmazó minta kinagyított képén jól ábrázolódik a hexagonális szerkezet, az a gyönyörű minta, amilyennek a legcsodásabb hópelyheket képzeljük a legszebb tündérmesében. A víz egy keményebb, heavy metal zene esetében szabálytalan alakzatot vett fel, nem mutatott mintákat, csak egy strukturálatlan elrendeződést.
Ezzel nem azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy mostantól senki ne tomboljon egy rockzenei koncerten, mert lehet olyan hangulatunk, hogy úgy érezzük, a lelkünknek épp erre a keménységre van szüksége. Ugyanakkor gondoljunk bele, hogy a testünk több, mint 50%-át víz alkotja. A bennünk levő víz a komolyzene hatására oldódik a stressz alól, felenged, ellazul és ezzel egyetemben töltődik fel pozitív érzelemmel.
Mi folyton ebben a hangulatban élünk, zenélünk és játszunk olyan klasszikusoktól, mint Mozart, Händel, Liszt, Beethoven, Albinoni…
Hozd el hozzánk “vízkristályaidat” bármelyik koncertünkre és öltöztesd fel a lelked a zene szépségével.

Ebben a sorozatban arra invitáljuk olvasóinkat, hogy ismerjék meg művészeinket. Az önéletrajzi elemeken túl személyes zenei élményeik, szokásaik engednek betekintést a színfalak mögé.

A Budapesti Zenei Konzervatórium elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1988 tavaszán trombitaművész diplomát szerzett. A hollandiai Hágai Királyi Konzervatórium Régizenei Tanszékén barokk-trombita, cornetto és basso generale tanulmányokat folytatott. Mesélne a tanuló éveiről, mi vonzotta leginkább a szakmában? Kik voltak a mesterei, akik nagy hatással voltak Önre?

Szüleim muzikális, napi gyakorlatban is pl. munka közben éneklő-fütyörésző képző-és iparművészek, akik már gyermekként inspiráltak, hogy én is tegyek hozzá valamit a családi alapzajhoz. Érezték, hogy nekem való lesz a zenei általános iskola, majd zeneiskola a kellő pillanatban. Édesanyám kürtösnek szánt, de vézna testalkatom okán inkább trombitásnak javasoltak a zeneiskolában. Maradtam is ennél a hangszernél, amit karizmatikus tanáraim megszerettettek velem.

Trombitaművész, szólista és kamarazenész, számos európai régizene együttessel lép fel, illetve készít hanglemezeket. Rendszeresen koncertezik európai országokban (Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Belgium, Hollandia, Anglia) valamint Izraelben, Argentínában, és Brazíliában is. Elég széles a repertoár, mik a legmeghatározóbb élményei, fellépései?

Fellépéseim értéke és élménygazdagsága számomra nagyban múlik az adott környezeten. Kik a kollégák, ki a karmester, mennyire kapcsolódik a helyszín az adott koncert programjához, stb.

Olaszországban mindig élmény fellépni, lévén, hogy a régi korok zenéit is nagyon kedvelem, amihez a miliőt Itália egyértelműen garantálja. A Vatikán, a velencei templomok, ezek mellett a budapesti Szt. István Bazilika is mind a nagyszerű élményeim közé tartoznak, ahol a trombita hangja valóban szárnyalhat az impozáns térben.

1989 óta a Pro Arte Serenissima olasz kamarazenekar tagja. Hogyan került kapcsolatba a kamarazenekarral? A gyakorlatban hogy néz ki a tagság? A próbákra és fellépésekre kiutazik? Milyen gyakran zenél velük?

Különböző kamarazenekarokkal lépek fel Európa-szerte, a Pro Arte csak egy ezek közül, de analógia a többivel. A tagság itt nem a szimfonikus zenekarok gyakorlatát követi, hanem egy teljesen bürokráciamentes, inkább baráti és szakmai összmunka eredménye. Ha jól játszom és a társaságom is kellemes – ami számukra fontos tényező -, visszahívnak. A svájci, olasz, cseh, osztrák és holland együtteseimmel évente nagyjából harminc fellépésem van, amik 3-4 napos próba-koncert projekteket jelentenek.

1991-ben nagysikerű hangszertörténeti előadást tartott a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mesélne erről? Hogyan jött az ötlet, milyen kutatás előzte meg, milyen volt az előadás fogadtatása?

1991-ben tartottam első zenetörténeti előadásomat, amire a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének muzeológusai kértek fel. A siker talán annak volt köszönhető, hogy a felkészülés és az előadás egyszersmind saját magam szórakoztatása is volt. A trombita, mint hangszer, egy kultúrtörténeti kövület, mint ahogyan a régi orgonák, vagy más régi hangszerek. Csodálatos öröm az összefüggések felfedezése a zene és a történelem áramlása között.

2011-ben nagysikerű koncertet és mesterkurzust tartott a brazíliai Campos de Jordao-i fesztiválon. Milyen élmény volt ebben a teljesen más kultúrájú környezetben oktatni és fellépni?

Tartottam mesterkurzusokat Argentínában, Brazíliában és Dél- Koreában. Megható volt az az érdeklődés és lelkesedés, amivel fogadtak, továbbá befogadták a jelentősen eltérő zenei előadásmódot. Azóta több egykori tengerentúli növendékem tanult európai főiskolákon, megemlítve a kurzusaimon való részvételüket.

2004-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma Balassi Bálint emlékéremmel tüntette ki. Hogyan segítette ez a pályáját?

A megtisztelő Balassi-emlékérmet a magyar régizenei kottaanyag felkutatása, és a művek előadásának elismeréseként kaptam, amiért Virágh Lászlónak nagy hálával tartozom. Ő jelentős kutatója ennek a területnek. Azóta is számos zenemű rekonstrukciójában veszek részt.

A Cathedral Organ Concerts előadásai során milyen élményekkel gazdagodik? Milyen a közönség energiája, párosulva a Bazilika lenyűgöző, karizmatikus enteriőrjével?

A Cathedral Organ Concerts előadásai számomra nemcsak az esztétikai élményt – zenei és vizuális egyaránt – adnak, hanem egy olyan lehetőséget a zeneművek interpretációjához, ami ritkán adatik meg:  minden alkalommal egy kicsit másképpen megfogalmazni egy csodálatos tartalmú zeneművet, a kollégák – orgonistáink – lenyűgöző alkotótársaim!

Hogyan szokott készülni a fellépésekre, vannak egyedi szokásai?

A koncertekre a legfontosabb előkészületem, hogy odaérjek időben a fellépésre –  vagyis harc a közlekedéssel. Szentendrén lakom és nem egyszerű onnan bárhová eljutni …

Mik a közeljövő kihívásai, koncertjei, fellépései?

A héten Bécsben volt egy templomi szóló koncertem, ezt követően a Budapesti Bach-héten játszottam, hamarosan Hallstatt-ba utazom, majd Csehországba egy Händel koncertre.

Biztosan sokunknak ismerős a feltevés, miszerint Mozart zenéje jót tesz a növényeknek. Talán páran még ki is próbáltuk, és bizonyítást is nyert a tézis.

Nos, mint emberek, abban különbözünk a növényektől, hogy nemcsak idegrendszerünk van, hanem szívünk, ami dobog, és agyunk, ami komoly kognitív tevékenységre is képes. Nézzük hát, mit nyerhetünk, ha átváltunk a popról a klasszikus zenére!

1. Kisimítja az idegeket
Kezdjük az idegekkel. Manapság, mindennapi életünk során megannyi információval találkozunk. Instant üzenetek, benyomások a különböző csatornákról, amik azonnali választ igényelnek. Ez a folyamatos készenlét multitaskingot eredményez, akár el akarjuk kerülni, akár nem. Némi simulékony dallam hallgatása, például J. S. Bach orgonaművei felérnek egy wellness hétvégével az idegrendszernek.

2. Segít a fókuszálásban
Ha már a multitaskingnál tartunk, amely semmilyen értelemben sem mondható jótékonynak, az összpontosítás megtalálása elengedhetetlen. Néhányan csak teljes csendben tudunk dolgozni, de van sok egyéb olyan foglalatosság is, amely nagy koncentrációt igényel, például a főzés vagy egy fontos levél meglírása. Ha átkapcsoljuk a repetitív popzenét olyan klasszikusokra, mint például George Handel mesterművei, akkor meglepő, mekkora haladásra vagyunk képesek rövid idő alatt!

3. A legjobb társaság a kikapcsolódásra
Vennél egy forró fürdőt, és fogalmad sincs, hol találj hozzá olyan zenét, ami biztosan nem zavaró? Na ilyenkor kell feltenni W. A. ​​Mozartot! Játékos dallamokkal tarkított zenéje senkinek sem tud túl sok lenni, de mindenkinek felmelegíti a szívét is!

4. Összekapcsol az emberekkel
Voltál már valaha komolyzenei koncerten? Biztos, hogy más koncertek is összekovácsolják a közönséget, mert ugyanazt a ritmust táncoljátok, együtt mozogtok, hasonló érzéseket tapasztaltok. Azonban, ha például egy orgonakoncerten veszel részt, az egészen másról szól, hiszen ott nem mozogtok együtt , csak ültök. Mégis, ilyenkor magasabb szintű kapcsolat teremtődik, mivel a klasszikus zene ereje annyira ősi, hogy az emberek a szakrális hangokhoz evolúciósan kapcsolódnak. Nem hiszed? Próbáld ki!

5. Javítja az agyi funkciókat
Bizonyított tény, hogy a művészet jól hat a kognitív tevékenységre. Javítja a memóriát, olyan kapcsolatokat teremt a neurotranszmitterek között, amelyek különben soha nem jöttek volna létre. Ahogy a testednek edzésre van szüksége, az elmédnek is: ha valami izgalmasabb tevékenységet szeretnél, mint a sudoku, gyere el egy koncertre, vagy tegyél fel Liszt Ferencet, a többit pedig bízd az agyadra.

6. Növeli a kreativitást
A klasszikus zene összetett művészet. Az egyes részek, dallamok, hangszerek, ritmusok különböző harmóniái változatos érzelmi állapotokat idéznek elő. Amikor ilyen zenét hallgatsz, az elméd feldolgozza ezt a komplexitást, és ezzel kreatív energiák szabadulnak fel. Különösen, ha olyan koncerten veszel részt, ahol olyan összetett mesterművet hallgathatsz, mint Verdi Requieme, és láthatod, ahogy a karmester mozgása harmóniába hozza a szólamokat és hangszereket, akkor ez a tapasztalat tovább fog működni az agyadban, és növeli a kreativitást!

7. Békét és a szeretetet teremt a szívedben
Végül, de nem utolsó sorban a klasszikus zene bensőséges hangzása felvidítja a lelket, felmelegíti a szívet, és örömet hoz az életbe. Nyugtatók helyett próbáld inkább feltenni F. Schubert Ave Mariáját vagy más olyan darabot, amit békésnek találsz, és semmi idő alatt egyensúlyra találsz!

Ebben a sorozatban arra invitáljuk olvasóinkat, hogy ismerjék meg művészeinket, szólistáinkat, orgonistáinkat és énekeseinket. Nemcsak az önéletrajzukat olvashatjátok, hanem azon túlmutató személyes zenei élményeik, szokásaik és szabadidős tevékenységeik engednek betekintést a színfalak mögé, és meggyőzik a kételkedőket, hogy még ha a színpadon isteni előadást is nyújtanak, a zenészek is emberek.

Szakács Ildikó 2007-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakán kitüntetéssel, tagja a Bel-Canto Operatársulatnak, ahol ismert operák keresztmetszeteiben énekel főszerepeket. Számos európai országban (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Németország, Szlovákia) és a tengerentúlon (Kanada, USA) is vendégszerepelt. 2007 őszén a New York-i Carnegie Hall Weill Recital Halljában adott szólóestet, 2010-ben és 2011-ben elnyerte a Fischer Annie előadóművészi ösztöndíjat. 2011-ben döntőbe jutott a szegedi Armel operaversenyen, amelynek köszönhetően több alkalommal is énekelte Gilda szerepét a plseńi operaház Rigoletto-előadásain Alföldi Róbert rendezésében. Jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Szent István Bazilika orgonakoncertjeinek állandó szólistája és egy újszülött kislány édesanyja.

A Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolából a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekművész-tanár szakára jutott, ahol kitüntetéssel végzett Pászthy Júliánál és Mazalin Wandánál. Mesélne a tanuló éveiről, mi vonzotta leginkább a szakmában? Hogyan vált nemzetközileg elismert operaénekessé?

Az igazság az, hogy a konzis éveim alatt eszem ágába nem jutott volna, hogy én operaénekes legyek. Mindig is szerettem énekelni, de az opera, mint műfaj egyáltalán nem vonzott.

Azt, hogy ez mégis így alakult, óriási mértékben köszönhető Adrigán Juditnak, aki az első tanárom volt. Sosem erőltetve, de mindig türelmesen csepegtetve megismertetett az opera műfajával. Ez pedig szépen lassan szerelem lett. 🙂  A szakmában és mindenféle éneklésben az vonz, hogy adhassak. Azok, akik eljönnek a koncertekre, előadásokra feltöltődve térjenek haza és picit elfelejtsék a napi gondokat.

Ami még nagyon fontos számomra, hogy a fiatalokat az igényes zene felé motiváljuk. Mint tanár azt gondolom, ezért próbálok nagyon-nagyon sokat tenni. Sok fiatal növendékem van, aki „hobbiból” jár énekelni tanulni, és mégis minden órára gyakorolnak, készülnek.

Tagja a Bel-Canto Operatársulatnak, számos európai és tengerentúli vendégjátékban szerepelt. Néhány évvel ezelőtt a New York-i Carnegie Hall Weill Recital Halljában adott szólóestet. A Magyar Állami Operaház magánénekese, a Szent István Bazilika orgonakoncertjeinek állandó szólistája. Elég széles a repertoár, mik a legmeghatározóbb szerepei, élményei, fellépései?

Erre a kérdésre gyakorlatilag lehetetlen válaszolni. Minden koncert és előadás valamiért emlékezetes. Talán két élményt mégiscsak kiemelnék. Az egyik, amikor kaptam egy lehetetlen felkérést, hogy énekeljem el az Ötödik elem c. film Diva song-ját, ami óriási kihívás számomra, olyan, mint megnyerni az Olimpiát. A világon nagyon kevesen tudják ezt elénekelni. Nagyon tartottam attól, hogy fog sikerülni ez a fellépés, ugyanis ezt a pár percet egy kisebb megfázással már képtelenség teljesíteni. Ám hála a jó égnek sikerült! 🙂 Azóta már többször volt lehetőségem elénekelni, és mindig ugyanaz az eufórikus érzés kerít hatalmába.

A másik Ligeti György: Mysteries of the Macabre c. darabja. Ez egy Pasticcio a Le grand Macabre Gepopo szerepéből. A felkérés mikor megtalált, akkor hatalmasat kacagtam és időt kértem, hogy átgondoljam, képes vagyok-e ezt megcsinálni. A bemutató Vajda Gergővel és az Óbudai Danubia Zenekarral volt 2015. október 20-án óriási sikerrel a Zeneakadémia Nagytermében. Pár év múlva az Opera készített lemezfelvételt az egész operából, és az a megtiszteltetés ért, hogy én énekelhettem el Gepopo szerepét.

Remélem még lesz alkalmam játszani mindkét művet, ugyanis imádom a szinte lehetetlen küldetéseket.

A 2011-es szegedi Armel Operaverseny magyar döntőse volt. Milyen élmény volt a versenyen ilyen sikereket elérni? Az Alföldi Róbert által rendezett Rigoletto Gildáját alakította. Milyen volt a közös munka Alföldivel? Mit kapott a versenytől, hogyan formálta a karrierjét?

Az Armel verseny egy nagyon kedves emlék számomra! Robival a közös munka egy igazi valóra vált álom volt, rengeteget tanultam tőle – azt hiszem, ő ezt nem is tudja – és a mai napig kamatoztatom azt a pár hét közös műhelymunkát.

Többször is elnyerte a Fischer Annie ösztöndíjat, hogyan segítette ez a pályáját?

Az ösztöndíj indította el a pályám koncertező részét. Akkor ismertem meg Virágh András Gábort és általa Virágh Andrást, egy húsvéti koncert beugrása kapcsán, ami annyira jól sikerült, hogy a közös munka a mai napig tart. Rengeteg koncertélmény, nem mellesleg anyagi támogatás, és persze csodálatos kamarapartnerek is köszönhetőek a díjnak. Ezáltal többször volt alkalmam együtt muzsikálni Szűcs Péter klarinétművésszel és Kiss Péter zongoraművésszel, akik mindketten csodálatos zenészek.

Repertoárjában az operák és oratóriumok mellett népdalok, operettek is szerepelnek, továbbá kortárs zeneszerzők műveit is énekli. Melyik műfajhoz milyen viszony fűzi? Milyen a kortárs zeneszerzőkkel való közös munka, kit tart kiemelkedő tehetségnek, akire érdemes figyelnie a magyar közönségnek?

Én mindenevő vagyok. Legyen az népdal, opera, oratórium, musical, sanzon, vagy kortárs, amit én kifejezetten nagyon szeretek! Nagy szerencséje van Magyarországnak, mert temérdek tehetségesebbnél tehetségesebb kortárs zeneszerzője van, és persze nekem is, mert megadatott rengeteg művet elénekelni. Sok-sok példát hozhatnék fel, de nem szeretnék senkit kihagyni a sorból, mindenesetre borzasztóan jól esik, mikor kifejezetten számomra írnak elismert zeneszerzők, dalt vagy bármi mást.

A Cathedral Organ Concerts előadásai során milyen élményekkel gazdagodik? Milyen a közönség energiája, párosulva a Bazilika lenyűgöző, karizmatikus enteriőrjével?

A templomi éneklés számomra nagyon fontos, mind a Bazilikában mind más helyszíneken: megható és egyben csodálatos. Összehasonlíthatatlan, mint bármelyik koncertterem.  Azt hiszem, a kollégáim is egyetértenek velem, ha azt állítom, hogy a teltházas Bazilikában énekelni nem egy mindennapi esemény. Hálás vagyok a sorsnak, hogy rendszeresen énekelhetek templomi koncerteken.

Hogyan szokott készülni a fellépésekre, vannak egyedi szokásai, esetleg babonái?

Nincsenek babonáim, maximum annyi, hogy a fontosabb fellépések előtt picivel csendesebb, befele fordulóbb vagyok, egyébként törekszem arra, hogy a családom, barátaim és ma már a kislányom se érezze azt, hogy én más lennék koncertek, vagy előadások előtt. Ám azt hiszem inkább erről a férjemet, Kálmán Lászlót kéne megkérdezni, aki szintén énekes, Ő ismer és lát igazán!

Nemrégiben bővült a családjuk, megszületett a gyermekük. A várandósság alatt is fellépett? A csecsemőkre nagyon jól hat a klasszikus zene, sokszor pocaklakóként is különösen reagálnak rá. Volt hasonló élménye?

A babavárás időszaka csodálatos már-már mesébe illő volt számomra! Laura a kislányunk már a pocakban is hihetetlenül támogató baba volt, amióta megszületett azóta még inkább azt érzem, hogy tökéletes partner mindenben. Szerencsések vagyunk a férjemmel, sokszor énekelünk neki és mindig teli pofival mosolyog. Talán az mindent elmond, hogy a szülés/születése előtt 4 nappal még koncerteztem… 🙂 Óriási pocakkal, de énekeltem mindenféle fájdalom- és levegőprobléma nélkül.

Mik a közeljövő kihívásai, szerepei, felkészülései?

Legközelebb a Bazilikában fogok énekelni, jövő hét szerdán (április 10-én) Beethoven: C-dúr miséjét a Budapesti Vonósokkal, Medveczky Ádám vezényletével. Nagy öröm számomra, hogy Wiedemann Bernadett kamarapartnere lehetek. Április 12-én Bach: János-passió szoprán szólóját énekelem úgyszintén a Bazilikában. Aztán megyek majd Szlovákiába és a nyáron is különleges feladatok várnak rám. Ám ami nekem most a legeslegfontosabb az anyaság, amit nagyon élvezek, ezért próbálom a lehető legtöbb időt a kislányunkkal és a férjemmel tölteni.

Ebben a sorozatban arra invitáljuk olvasóinkat, hogy ismerjék meg művészeinket, szólistáinkat, orgonistáinkat és énekeseinket. Nemcsak az önéletrajzukat olvashatjátok, hanem azon túlmutató személyes zenei élményeik, szokásaik és szabadidős tevékenységeik engednek betekintést a színfalak mögé, és meggyőzik a kételkedőket, hogy még ha a színpadon isteni előadást is nyújtanak, a zenészek is emberek.

Első bemutatkozó művészünk Virágh András, a Bazilika orgonaművésze, számos kórus karmestere volt, jelenleg a professzionális ETUNAM Kamarakórusé, amely a szombati Organ & Choir koncertjeinkről lehet ismerős.
András Magyarországon született, és zenei karrierjét a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán orgonaművész és tanár diplomát szerzett. A zenei tehetséget genetikailag is örökölhette, mivel édesapja – és ugyanakkor tanára is -, Virágh Endre híres budapesti karmester és orgonista volt. Édesanyja is támogatta Endre zenéi tevékenységét, orgonált, és énekelt a kórusában is. Volt, hogy eljött az az idő is, amikor fia vezényelt ugyanebben a kórusban édesanyjának. Nem meglepő, hogy András testvére, Gábor is zenész, a tengerentúlon játszik jazzt.
Az örökölt zenei tehetségéért, valamint a kitartásáért, amellyel képes hiteles művész maradni egy konkurenciával és hatalmi harcokkal teli világban, pályafutása során Andrást számos díjjal kitüntették. Csak, hogy a legkiválóbbakat említsük közülük: a Liszt Ferenc-díjat, és a Magyaroszág Érdemes Művésze díjat , amelyet a magyar kormány adott át.
Elhivatottságát nem csak díjai, hanem jelentős diszkográfiája is mutatja: a legnagyobb magyar zeneszerzők, köztük Liszt Ferenc és Kodály Zoltán összes orgonaműveit lemezre játszotta. Sőt, ezt a sorozatot tovább folytatta Cesar Franck és J. S. Bach összes orgonaműveinek felvételével. Utóbbi nagy kedvence, a d-moll toccata és fúgát kívülről játssza, amelyet hétfői koncertjeinken a nagy orgonán meg is lehet hallgatni.

Most pedig lessünk a színfalak mögé, és jöjjön néhány érdekesség Andrásról!

Mi a legmeghatározóbb zenei élménye?
Az első meghatározó zenei élményem gyerekkoromban volt, amikor a Mátyás-templomban édesapám, Virágh Endre orgonaművész koncertjét hallgattam az orgona mellett. Bach: e-moll fúgája alatt úgy éreztem, hogy felemelkedik velem a pad, és teljes elragadtatottság vett rajtam erőt. Azt hiszem, hogy ez volt a legfontosabb motiváció ahhoz, hogy zenei pályára lépjek, ez a pillanat máig előttem van. Később is átéltem ilyen élményeket saját hangversenyeimen, azt gondolom, hogy ez az, amit a zenén keresztül megtapasztalhatunk az örökkévalóságból.

Esetleg bármilyen vicces gyerekkori emlék, amit szeretne megosztani?
Természetesen! 5 éves lehettem, amikor a Belvárosi Főplebánia-templom 10 órás nagymiséjén édesanyám orgonált. Mivel a mise előtt nem kaptam fagyit, a zenés szolgálat közben megzsaroltam édesanyámat, hogyha nem lesz fagyi a mise után, akkor beletaposok az orgona pedáljába. Természetesen nem volt választása, fagyit kellett nekem ígérnie.

A zenei karrier tele van meglepetésekkel, emlékszel valamilyen zavarbaejtő eseményre a koncertjeidről?
Persze, ifjúsági koncertet adtam a Zeneakadémia nagytermében általános iskolás gyerekeknek. A műsor koordinátora természetesen próbálta kézben tartani az eseményeket, egészen addig, amíg az orgona nem kezdett el hangosan szólni. Attól kezdve felbátorodtak a gyerekek, és kezdődött a csivitelés, az utolsó nagyon hangos orgona akkord befejezéséig. Miután befejeződött a darab, olyan ricsaj volt, mint egy sportcsarnokban, amitől megijedtek, és a kiabálást néma csend váltotta fel.

Megkérdezhetjük, mik a szokásai, hogyan gyakorol? Mivel ilyen nagy művész, azt gondolná az ember, hogy nem is kell annyit gyakorolnia…
Ez tévedés, a professzionalizmus nem attól függ, hogy ki hány díjat kapott. A szinten tartó gyakorlás nekem napi 2-3 óra, a koncertekre irányuló felkészülés ennél kicsit több, a darabok nehézségétől függően változhat. Ideális esetben napi 4-6 órás gyakorlással bármely koncertre fel tudok készülni.

Mit csinál, amikor nem zenél, nem vezényel?
Badacsonytomaji nyaralómban töltöm legszívesebben szabadidőmet, a természetben tudok legjobban kikapcsolódni. Családunkban a Balaton örök szerelem, minden, ami ehhez tartozik, ezért éppen vitorlázni tanulok.

1. Budapest legnagyobb épületei közé tartozik, és egyben a főváros legnagyobb temploma. A Bazilika ugyanolyan magas, mint a Parlament, a csúcsa 96 méter. Ez a magasság a budapesti építészeti törvények szerinti maximális határ. A két épület egyforma, maximális magassága azt is szimbolizálhatja, hogy itt a világi és a keresztény hatalom egyformán fontos. Ha szeretnéd látni a lélegzetelállító, 360 fokos budapesti panorámát, akkor 364 lépcsőfokot kell megmásznod – vagy egyszerűen beszállsz a liftbe.
2. Mielőtt a templom létrejött volna, az egykori épület színházként szolgált, sőt még állatviadalok is voltak. A XIX. század elején kezdődött a tervezési folyamat, miután egy templom már akkor is ideiglenesen működött ott. Fél évszázados építkezés után 1905-ben elkészült a Bazilika a mai formájában. Még a híres építész, Ybl Miklós is részt vett a belvárosi monumentális épület tervezésében.
3. A Szent István Bazilikának összesen hat harangja van. Öt kisebb a bal oldali toronyban, és egy a jobb oldalon. Ez utóbbit úgy hívják, akár a Bazilikát: Szent István, az első magyar király után kapta a nevét. Ez az ország legnagyobb harangja, 9250 kilogramm súlyú és évente kétszer is hallható: egyszer az augusztus 20-i ünnepen valamint Szilveszter éjszakáján éjfélkor. Az öt kis harangot magyar hercegek és szentek után nevezték el, és 1993-ban öntotték Passau-ban, kivéve a Walser Ferenc által 1863-ban Pesten öntött Szűz Mária harangot, amely a legnagyobb közülük, 3100 kg.
4. A bazilika nagy orgonája 1905-ben készült Angster Józsefnél. Az orgona hangképe és mérete a francia irányelvekre ​​emlékeztet, amit az magyaráz, hogy Angster a párizsi híres Aristide Cavaille-Coll-ban tanult. Az orgonaházat Thék Endre műbútorgyára készítette. Ez a hangszer sokszor került felújításra az elmúlt században. Az utolsó felújítás 1982-ben történt, amikor új, modern 4 manuálos játéksztalt, új homlokzatot és 13 további regisztert kapott. Jelenleg 93 regisztere és 6507 sípja van! A legnagyobb 10 méter, míg a legkisebb csak 6 milliméter, kicsivel több mint ½ centiméter! Kétségtelen, hogy ez az orgona Budapest egyik legnagyobb és legszebb hangszere.

+1: Ha már itt tartunk, és szeretnél kiteljesedni a Szent István Bazilika monumentális falainak elbűvölő élményében, miközben a nagy orgona magasztos hangját hallod, hetente kétszer megteheted! Választhatod a rövidebb (és gazdaságosabb) koncerteket hétfőn, vagy az exkluzív pénteki „2 orgona – 2 szólista” hangversenyünket, amelyen azt is megfigyelheted, hogy hangzik a nagy orgona a kisebbhez képest. Ne feledd, a kisebbet bármikor hallhatod, de a nagy orgona csak a hétfői és pénteki koncertjeinken szólal meg.