A budapesti Szent István Bazilika hazánk egyik legszebb, legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége.

A templom építése érdekében az 1810-es években gyűjtés indult, a hosszan tartó és kalandos munkálatokat azonban csak 1851. augusztus 14-én kezdték el és 1905-re fejezték be.

Hild József pesti választópolgár és építész az esztergomi és egri székesegyház alkotójának tervei szerint. A munkát haláláig, 1867. március 6-ig vezette. Pest város tanácsa a fontos épület további építész-tervező művezetését a kor elismert mesterére, számos fővárosi középület, köztük az Operaház alkotójára, Ybl Miklósra bízta, aki a befejezésig folytatta, de halála miatt az épületbelső és a képzőművészeti díszítő munkálatok már Kauser József irányításával készültek el.

Nevezetes volt a Bazilika történetében az 1868. január 22-i dátum, amikor a Hild tervei szerint már felfalazott kupola és kupoladob beomlott, kivitelezési- és anyaghibák miatt. Ez két okra vezethető vissza. Részben a kupolát tartó pillérekhez ajándékba kapott, igen vegyes minőségű és szilárdságú kőanyagot használtak. Részben pedig a kupoladob az azt tartó boltívek belső peremére épült, ami miatt a pillérek és az összekötő hevederek, valamint a csegelyek (gömbháromszög alakú boltozati elem, amely négy- vagy sokszög alaprajzú tér fölé épített kupola kör vagy ellipszis alaprajzából szerkezetileg átvezet a sokszögbe, ez hordja a kupola súlyát) terhelése féloldalas lett, és a szerkezet egyensúlyának hiánya okozta a beomlást.
Az építkezés ezután több mint egy évig szünetelt, majd a törmelék kihordása, a rosszul megépített részek bontása egészen 1871-ig tartott.
Az építkezés folytatására Ybl Miklós új terveket készített, illetve a régieket átdolgozta nemcsak a szerkezetet, hanem a megjelenést is. Hild József hellenisztikus formavilágát, klasszicista stílusát Ybl neoreneszánsza váltotta fel 1875-től, és 1891-ben bekövetkezett halála után is az ő vázlatai, elképzelése szerint folytak a munkálatok az 1905-ös felszentelésig.

A Bazilika orgonája a templommal együtt 1905-ben készült el. Építője Angster József, a híres Párizsi Auguste Cavaillé-Coll tanítványa volt, ezért az orgona hangképe és méretezése francia elveket követ. Az orgonaházat Thék Endre műbútorgyára készítette. A hangszert többször bővítették, utolsó restaurálása 1982-ben volt. Az orgona új, modern négy manuálos játékasztalt és új homlokzatot kapott, valamint 13 regiszterrel bővült, így most 93 regisztere van. A sípok száma 6507, a leghosszabb 10 méter, a legrövidebb 6 milliméter. Karakteres hangszíneivel és telt, mégis puha hangzásával ma Budapest legnagyobb és legszebb hangszere.